|
Az álom tudománya
Szerző: Szlezák Anikó | Feltöltve: 2007-10-09 | Megtekintve 1383 alkalommal. | Nyomtatás
 Michel Gondry ismét bebizonyította: anélkül is lehet love storyt forgatni, hogy egy csöpögős tucat filmet kapjunk. Az Egy makulátlan elme örök ragyogásának alkotója ezúttal is minden klisét mellőz filmjében. Az álom tudományának receptje a puszta kreativitás röptetése, némi társadalomkritikával és egy csipet humorral ötvözve. Stéphane, a film főhőse szintén főzőleckét ad a nézőnek. Az álom összetevőit egy nagy kondérban kifőzve illusztrálja nekünk, mi is megy végbe agyunkban éjszakánként. A papír tojástartókkal kirakott házi stúdióban megtörténik a csoda: a blue boksz kék kartonján haladva máris az álmok mezsgyéjén vagyunk. Stéphane másik világa egy olyan alternatív univerzum, melyben hol vágyai beteljesülését követhetjük nyomon, hol legszörnyűbb félelmei kelnek életre.
Hősünk elégedetlen teljesen kreativitás-mentes munkájával. Érzékeny művészember lévén pornóképeket kell festenie naptárakhoz, eredeti ötletei süket fülekre találnak. Nem így az álmok birodalmában. Pár perccel villanyoltás után Stéphane élete nem ugyanaz többé: ebben a szürreális világban a cég feje önként ugrik ki az ablakon, hogy ő a helyére ülhessen, az irodisták mind lábai előtt hevernek. Nem beszélve Stephanieról, a szomszéd lányról, akivel úgy találnak egymásra az álomvilágban, mint borsó a héjára. De vajon ki tud-e jönni szédítő képzeletéből, és Párizs nyüzsgő utcáin, a valóságban is megtalálni a boldogságot?  A főszereplő az a Gael García Bernal, akit a végtelen hosszú Che Guevara – Egy motoros naplójában láthattunk három évvel ezelőtt. Az ott megismert visszafogott játéka már a múlté, teljes valójában azonosul az örök álmodozó Stéphane szerepével. A kötött sapkás huszonéves részben a múltban, részben álmaiban élve járja Párizs utcáit. Mindvégig hű marad önmagához, ami a sokszor személytelen gépezetként működő világban nem könnyű feladat. Charlotte Gainsbourg pedig a tőle megszokott természetességgel alakítja a XXI. századi Párizs Júliáját. A francia származású színésznő először az 1996-os Jane Eyre-ben tűnt fel, majd olyan európai filmekben mint a Lemming, vagy a Színésznő a feleségem. Kifinomult játékával tökéletesen kiegészíti a sokszor tanácstalanul csapongó Stéphanet. Gondry ezúttal is egy kapcsolatot vesz górcső alá. Amíg az Egy makulátlan elmében az emlékek rakoncátlankodása szab gátat a szerelem beteljesülésének, itt a zabolázhatatlan álmok veszélyeztetik napról napra a kapcsolat létrejöttét. A szerelmesek azonban nem adják fel: kezükbe veszik a sorsukat. Míg Jean-Pierre Jeunet Amélieje annak idején Párizst forgatta fel a cél érdekében, addig Stéphane a saját különös világában kénytelen rendet rakni.  Több síkon is gyönyörködtető Gondry filmje: izgalmat ígér a szerelmesek lélekközi útvesztője, a zseniális irodista figurája (Alain Chabat) gondoskodik a szórakoztatásunkról, a látvány pedig igazi kuriózum a fantázia- és fáradtságmentes filmekhez szokott mozi nézőnek. A Peter Gabriel videóin felnőtt generációknak szívet melengető múltidézésben van részük: a csapból folyó víz celofán, a lovacska rongyból készült, Stéphane smartját kartondobozból vágták. A film mesevilágban játszódik, témája azonban a való életről szól, annak szépségeivel és fájdalmaival együtt.
|
Lőtér - Közélet rovat
