|
Hüvelyk Matyi, a kalóz
Szerző: Bus István | Feltöltve: 2007-10-24 | Megtekintve 1566 alkalommal. | Nyomtatás
Kass János grafikusművész bélyegeit és régi telefonkészülékeket tekinthetnek meg a látogatók a szegedi Kass Galériában. A berendezések között egykori arisztokrata tulajdon mellett titkosszolgálati eszközöket is találhatunk, valamint összevethetjük az eredeti Kass-bélyeget a hamisítványával. A szegedi Kass Galériába lépve rögtön huszonnyolc évet ugrunk vissza a múltba: Kass János a Nemzetközi Gyerekév apropójából olyan jól ismert mesék illusztrációit vetette bélyegre, mint A rút kiskacsa, Gulliver, Hamupipőke, János vitéz vagy Hüvelyk Matyi. Igazán szemet gyönyörködtetőek ezek a pirospozsgás arcú, a népművészet vonalvezetésére emlékeztető színes figurák. A megörökített jelenetek között szerepel a gúzsba kötött Gulliver, az aranyhalat kifogó halász, valamint a sárkánnyal hadakozó vitéz. Ami jó, azt hamisítják. A képek népszerűségét jelzik az eredetitől csak részleteiben eltérő amerikai kalóz másolatok – izgalmas látvány, amint Gallant John (also known as „János vitéz”) Iluskáért fight-ol a dragon ellen, Tom Thumb is csak kéztartásában különbözik Hüvelyk Matyitól. Igazi csemegének az a marschall-szigeteki (USA, Hawaiitól nyugatra) levelezőlap bizonyult, amelyet Gallant John díszít, de János vitézzel bélyegeztek. Nem csak a mesék szerelmesei lelhetik örömüket a tárlatban. Híres orvosok miniatűr portréit láthatjuk Hippokratésztől Harwey-ig, de Az ember tragédiájának egyes jeleneteit is felidézik a képeslap illusztrációk. Kass gyakran merített a magyar kultúrából a honfoglalás korától egészen Márai Sándorig, munkássága tükrözi, hogy a bélyeg több is lehet, mint plecsni a borítékon. Szerencsére a hóhér akasztására is sor került – magáról Kass Jánosról Bányai István tervezett bélyeget. A távközlés mérföldkövének számít az elektromos jel továbbításának feltalálása. Ennek alakulását hivatottak bemutatni a kiállított kommunikációs eszközök. A felsorakoztatott szerkezetek közül rögvest kitűnik a western filmek távíróját idéző Hasler-féle kékíró. Napjainkban nagyon egyszerűnek tűnik ez a tekintélyes méretű konstrukció, de ma ugyan ki veszi a fáradtságot, hogy megtanulja a morzejeleket? A kevés előfizető kis forgalmat bonyolított le a kezdetekben – ezt jelzi az a tekerős telefon, amit a galériában ki is lehet próbálni. Mielőtt felhívnánk a terem másik végében várakozó barátunkat, meg kell tekerni a készülék oldalán található kurblit és már át is élhetjük a száz évvel ezelőtti távolsági csevegés élményét. Az igények növekedésének és a technika fejlődésének köszönhetően jelent meg a telefonközpont. A kiállításon látható darab működtetője hét helyi és két távolsági hívást tudott kezelni. Az alkalmazott fogadta a hívást, majd a megfelelő vezetéket a kívánt kivezetőbe kapcsolva hozta létre az összeköttetést. Rögtön a Csengetett, Mylord? című brit sorozat jutott az eszembe a következő vitrinben bemutatott telefonok láttán. Az elegáns kialakítású, nemzeti címerünkkel ellátott tölcsérmikrofonos készülékek a világháborúk előtti nagypolgárság kiváltságai voltak. A szomszédos telefon származása ennél is nyilvánvalóbb. Az 1930-as évek modernitását és az arisztokrata ízlésvilágot ötvözi Dr. báró Szalay Gábor arany színnel csillogó, lekerekített vonalvezetésű státuszszimbóluma. A masina állapotából ítélve inkább a dohányzóasztal ékessége és a tulajdonos trófeája lehetett, mint napi használatban edzett eszköz. Kijózanító hatást gyakorol a békebeli burzsoá világba révedezőkre a tantuszos telefon. Ezt az érmével működő robosztus jószágot szemmel láthatóan gyakran vette igénybe az utca népe, nyoma sincs a gőgös úri pompának. A célnak valószínűleg megfelelt, mert a mai nyilvános telefonok is hasonló dizájnt követnek. A kiállítás hiányos maradt volna, ha nem találkozhatnánk a hírközlés fordítottjával is. A Sztálin korát idéző szovjet kémtelefon egy szerszámosládában diszkréten szállítható, ennek megfelelően helytakarékos kialakítás jellemzi. Az ügynök munkáját megkönnyítő instrukciók is olvashatók a doboz fedelének belsején – az orosz tudással rendelkezők talán ma is okulnak belőlük. A múlt kommunikációs eszközei és az örökzöld levélposta bélyegei megtekinthetők, vizsgálatuk történelmi távlatból érdekes. Az e-mail és az sms koráról vagy ami ezután jön, vajon készíthető-e kiállítás? Láthatunk-e majd olyan művészi értékkel bíró használati tárgyakat, mint Kass János bélyegei vagy végleg átveszi helyüket egy-egy algoritmus? Ha nagyapámat lehallgathatták egy uzsonnástáska méretű szerkezettel, vajon látnánk-e valamit mikroszkóp nélkül egy „kortárs” tárlaton? |
Lőtér - Közélet rovat
