|
Kizökkentett idő
Szerző: Pölhe Dóra | Feltöltve: 2007-11-08 | Megtekintve 1464 alkalommal. | Nyomtatás
A dél-koreai rendező (Bin-jip – Lopakodó lelkek, Tavasz, nyár, ősz, tél…és megint tavasz, Az íj) az Idő címet viselő legújabb alkotása kegyetlen szerelmi történet, aktuális társadalmi és örök emberi problémákat feszegető melodráma. A filmet, melyet tavasszal mutattak be a magyar mozik, ebben a hónapban Szegeden a Grand Café tűzi műsorra. A fiatal koreai pár, Seh-hee és Ji-woo, kapcsolatán egyre inkább a megszokás lesz úrrá, amikor a másik már nem a vágy titokzatos tárgyát, hanem a jól ismert, szeretett társat jelenti. Seh-hee-ben gyökeret ver a paranoid rögeszmévé erősödő sejtés, hogy barátja már nem találja elég érdekesnek, vonzónak őt, hogy aztán minden elkeseredett dühe és gyűlölete az őt reprezentáló maszk, saját arca ellen irányuljon. Kínos jelenetek, veszekedések és önmarcangolások után Seh-hee megkísérli kapcsolatukba visszacsempészni a titokzatos ismeretlen iránti rajongás varázsát. Mivel szegény Ji-woo-nak borzasztóan unalmas lehet évek óta ugyanazt az arcot nézni, ezért a párja, aki arra vágyik, hogy ismét boldoggá tehesse őt, új nővé szeretne válni, s új szerepéhez új arcot készíttet magának. Ki tudja, melyikre vágyik jobban: megtiport önérzete és nőisége helyreállítására, avagy a férfi szerelmének visszaszerzésére? A hatalom, a birtoklás utáni vágy erősebb benne, vagy a szó szerint önfeláldozó szerelem vezérli? A lány a beavatkozást követően hat hónapra eltűnik, barátja pedig ezalatt ráébred mennyire kötődik hozzá, ám megjelenik az életében See-hee és innentől már zavarossá válik ki-kicsoda itt valójában, amit az európai néző számára tovább bonyolít a koreai arcok kísérteties hasonlósága. Ji-woo-val együtt várjuk az elkerülhetetlen végzetes bekövetkeztét, Seh-hee visszatérését, miközben a férfi életében már kibontakozóban van az új szerelem, amely nem kevésbé heves, furcsa és szép, mint az előző. Mindenki pótolható lenne? Az Időnek természetesen az emberi hétköznapokat érintő aktualitása is van: világszerte mind népszerűbbek a plasztikai beavatkozások és becslések szerint Dél-Koreában a fiatal nők több mint fele átesett már ilyen műtéten. Végsőkig individualizált világunkban paradox módon egyre inkább elhomályosulnak az éntudat és a személyiség körvonalai, testünk, az identitás alfájává és omegájává válik. Kim Ki-duk filmje olyan kérdéseket feszeget, mint test és lélek kapcsolatának jelenősége, vagy hogy megismerheti-e igazán egyik ember a másikat. Lehetséges, hogy csupán az ismert, szeretett archoz ragaszkodunk, és általa keressük azt a biztonságot, mely a kölcsönös szeretet bizonyosságát jelentheti számunkra? Kim Ki-duk filmjében semmi sem biztos: nem tudhatjuk mikor bukkan fel az új külsejű, épp ezért idegen Seh-hee, majd mikor találkoznak a szintén felismerhetetlenné plasztikázott Ji-woo-val és akkor vajon tényleg Ji-woo-e az, vagy valaki más játszik a lány érzéseivel? Mennyire lehet önzetlen a szerelem? Hol kezdődök Én és hol végződik a Másik? Kim Ki-duk alkotása - akár az óra - körbe jár, az Idő eleje és vége összeér. A lány kizökkentette az időt - a természetes elmúlás szépségét, néhány óra alatt brutálisan torzzá szabatta át -, az óra mindennek ellenére tovább ketyeg. |
Kultúra rovat
