|
Paprika
Szerző: Dunai Tamás | Feltöltve: 2007-11-29 | Megtekintve 1277 alkalommal. | Nyomtatás
Kon Satoshi Paprika című mozija igazi fesztiválfilm: a tavalyi velencei filmfeszt hivatalos versenyfilmjeként debütált. Szürreális álomtrip, ami a mainstream mozik szinte egyetlen tulajdonságával sem bír, miközben rengeteg elemet emel át belőlük. A nálunk csak dvd-n megjelent rétegfilm nem bajlódik a szereplők bemutatásával (a történet előrehaladtával azért úgy-ahogy megismerjük őket), hanem azonnal a dolgok közepébe vág. Adott egy álmok befolyásolására alkalmas gép, amit pszichoterápiás kezelésekre használ egy frigid kutatónő, dr. Chiba Atsuko, aki álomvilágbeli énje, a kacér, fiatal, vörös hajú Paprika segítségével gyógyítja a betegeket. Az egyik ilyen gépet ismeretlen tettesek ellopják, hogy emberi agyak meghackelésével terrorizálhassák a lakosságot. A valóság és az álmok világa pedig szép lassan összemosódik, és Paprikára hárul a feladat, hogy rendet tegyen ebben a megtébolyodott világban. A néző mindeközben pedig nem hisz a szemének a képernyőre varázsolt gyönyörű, szürreális képek láttán: a furcsa látomások és szabad képzettársítások nemcsak látóidegeinket, hanem az agyunkat is megdolgoztatják. A Paprika adaptáció: a japán sci-fi egyik atyjának, Tsutsui Yasutakának 1993-as, megfilmesíthetetlennek tartott regényét használta alapanyagul animéjéhez Kon Satoshi, akinek ez már a harmadik rajzolt pszichothrillere. A realitástól elrugaszkodott mozi igazi filmes ínyencfalat, de a felkészületlen nézők gyomrát könnyen megfeküdheti. Az animáció elsőrangú, a filmzene kellően beteg, a sztori is remek, azonban egy ponton kisiklik a film: a vizuális orgiában elveszik a feszültség, a szürreális álomvilág pedig nem sötét, hanem éppen ellenkezőleg: itt-ott már-már zavaró mértékben élénk és rikító, így a félelemkeltésre teljesen alkalmatlan. Feltehetően azonban ez is a koncepció része volt, és a rémálmok ilyesfajta bemutatása csak még egyedibbé varázsolja a filmet. Az arányérzékkel is akadnak azonban gondok. A sivár valóság és az álmok sokszínű világa oly gyakran váltja egymást, a sztori pedig olyan iramban zakatol a végkifejlet felé, hogy a pörgésben nem jut elég idő az egyes karakterek jellemének kibontására, így bizonyos döntéseik következetlennek hatnak. Egyébként is néha nehezen kibogozható, hogy pontosan mi és miért történik, de a film arra sem hagy időt, hogy ezek a kérdések egyáltalán megfogalmazódjanak bennünk, mivel Kon Satoshi ügyesen kerüli az üresjáratokat, és filmje folyamatos odafigyelést követel magának. Kellő nyitottsággal, valamint filmes ismeretekkel felvértezve azonban nagyon is élvezetes darab a Paprika. A mozgóképes műveltség megléte nem feltétele az anime élvezetének, de ártani nem árt, mert az egyik főszereplő, Konakawa nyomozó filmes zsánerekben álmodik, ezért gyakran kerülnek megidézésre – olykor egészen direkt formában – filmtörténeti alapművek. Nagy szó, de a Paprikának minden esélye megvan, hogy helyet kapjon közöttük. |
Kultúra rovat
