|
Kultúr-kriminalisztika
Szerző: Bus István | Feltöltve: 2007-11-29 | Megtekintve 1505 alkalommal. | Nyomtatás
Jörg von Uthmann: Gyilkosok és detektívek - A gyilkosságok rövid kultúrtörténete. Fordította Schulcz Katalin. Corvina Kiadó Kft, Budapest, 2007. 188 oldal, 3500 Ft. Hogyan forgatta fel egy zugalkimista halála a XVII. századi Franciaországot? Miért alakultak ki a halálesetek kutatására szakosodott igazságügyi és orvostani intézetek? Hogyan vált az erőszak a nyugati kultúra részévé? Ezekből a kérdésekből indul ki Jörg von Uthmann Gyilkosok és detektívek - A gyilkosságok rövid kultúrtörténete című könyve. A meglehetősen kényes témát fejtegető eszmefuttatás a Corvina kiadó gondozásában és Schulcz Katalin fordításában jelent meg. A rövid bevezető hamar rávilágít arra a tényre, hogy a halál a művészet talán legeredményesebb múzsája - elég csak Shakespeare-re, Dosztojevszkijre vagy a Ponyvaregény című filmre gondolnunk. A tárgyalt gyilkosságok között egyaránt találkozhatunk valós történetekkel, a művészet fikcióival és az idevágó mítoszokkal. Az esetek többségét Uthmann szórakoztató-ismeretterjesztő jelleggel dolgozta fel, előszeretettel használ világos, olvasmányos stílust, természetesen feketehumorral megspékelve. Szarkazmusával azonban néhol túllő a célon. Uthmann szerencsére kontextusába helyezi a cselekményeket és csak a szükséges mértékben foglalkozik a bűnüldözés szakmai oldalával - a Gyilkosok és detektívek nem a bűnözők kézikönyve, sokkal inkább anekdotázás. Maguk a sztorik teszik érdekfeszítővé a könyvet: megtudhatjuk, hogy az Alice Csodaországban írójával, Lewis Carrollal kapcsolatban is felmerült Hasfelmetsző Jack kilétének gyanúja, sőt, egyes források tudni vélik, hogy az áldozatul esett east endi prostituáltak államtitkok tudói voltak. A bevezetőben méltán szabadkozik a szerző, miszerint az olvasó csupán egy vázlatot tart a kezében, tehát csak "csemegézik" a rémtettek közül. Józan szerzői megfontolás ez, talán érezte is saját gyengéjét Jörg von Uthmann. Nem a teljesség hiánya okoz gondot - a leghíresebb esetek szerepelnek - hanem maga a szerkesztés problematikus. Az igazságügyi szervek kialakulásának logikus felvezetése után néhol teljesen esetleges módon követik egymást a különböző fejezetek, időről időre megszakítva az olvasás folyamatosságát. Elsősorban azok számára lehet érdekes a Gyilkosok és detektívek című könyv, akik kedvenc krimi-történeteik hátterére kíváncsiak, de a drámák kedvelői is bizonyára élvezettel lapozgatják. Azonban az sem kétséges, hogy a borítóról ránk meredő pisztolycső jobban megmarad az emlékezetünkben, mint az utána következő 188 oldal... |
Kultúra rovat
