|
Alaine
Szerző: Engler Márta | Feltöltve: 2007-12-10 | Megtekintve 1347 alkalommal. | Nyomtatás
 Lehet-e egy régi barátok, jó ismerősök által Polcz Alaine-ről írt könyv elfogulatlan? Biztosan nem. Mint ahogy az olvasó sem az, már attól a pillanattól, hogy az írónő bármely könyvét a kezébe veszi és olvasni kezdi. Közvetlensége, őszintesége mindenkihez szólt, aki csak a közelébe került, akár könyvein keresztül is. Nem kell tehát azon csodálkozni, hogy az Alaine címet viselő könyv is kedves vallomások mozaikja. Összegyűltek a Polcz Alaine-nel közelebbi kapcsolatban lévő neves írók, újságírók, rendezők, barátok, és a neves pszichológus nyolcvanötödik születésnapja alkalmából összeállítottak egy kis kötetet nagy szeretettel – csak róla. Arról a nőről, aki az életét mások gondozására tette fel, és aki talán sosem gondolt arra, hogy ő valaha is megérdemelne egy ilyen kötetet.
Ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy nem unalmas-e egyetlen ember dicsérése 137 oldalon keresztül, szerencsére egyértelmű nem a válasz. Nem folyamatos ömlengés ugyanis a könyv. A szerzők nagy része történetet mesél, egy-egy felvillanást az írónő életéből, aminek részesei lehettek: egy ebéd, Mészöly Miklós temetése, egy beszélgetés, ’56 történései, hosszabb-rövidebb eseménysorok, persze mind a személyes élmények szűrőjén keresztül. Az írások között találhatunk interjúkat, műelemzéseket is – ezeknek egyik fő témája az Asszony a fronton, Polcz Alaine első, s egyben legnagyobb vihart kavaró könyve. A szerkesztő, Baranyai László jó érzékkel válogatta össze az írásokat, finoman váltogatva a műfajokat és a hangulatokat, a nagyon személyes szövegeket távolságtartóbbakkal párosítva. Mindegyik írásból tisztelet és megbecsülés sugárzik, mégsincs két egyforma köztük, erre pedig garancia a szerzők névsora. Úgy is mondhatjuk, a mai magyar irodalmi és közélet színe-java írt a könyvbe, többek közt Esterházy Péter, Bitó László, Göncz Árpád, Nádas Péter és Schäffer Erzsébet. Ahogy Polcz Alaine, úgy a könyv is sokszínű, mégis kiegyensúlyozott. A sors fintora, hogy ő maga nem érhette meg a könyvbemutatót, nem sokkal az előtt elhunyt. Hosszan tűrte a betegséget, s készült a halálra. A Hospice Alapítvány hazai megalapítója sokaknak segített, hogy emberhez méltó körülmények között haljanak meg, és mostanra már ő is elment. Így lett a könyvbemutatóból csendes emlékezés, a kötetből pedig barátok méltó búcsúja. |
Kultúra rovat
