|
Egy szív sebei
Szerző: Gelegonya Edina | Feltöltve: 2008-02-07 | Megtekintve 1442 alkalommal. | Nyomtatás
Valószínűleg nem az egyedülálló, vagy a foglalt, ám jobb pasira pályázó hölgyeken múlt, hogy 2007 májusa óta először ötven százalék alá esett Nicolas Sarkozy népszerűségi indexe. Mert válása óta köztudottan a francia köztársasági elnök a legjobb parti Pireneusokon innen, Alpokon túl, s úgy tűnik, még semmi nincs veszve, bárki pályázhat arra, hogy betöltse Sarko szívében a Cécilia-hagyta űrt. De hát akkor kik tartoznak abba az ominózus ötvenegy százalékba, akik szerint az elnök nem képes elbánni a franciahont sújtó társadalmi problémákkal? Jó, persze, a fentebb említettek miatt a Sarkótól feleségüket féltő férfiak, magától értetődik. De kik még? Például Alain Delon, akit Sarkozy a megbeszéltek ellenére elfelejtett magával vinni a kínai protokoll-látogatásra. Vagy azok a sztrájkoló breton halászok, akik lecsillapításához nem egészen találta a megfelelő eszközt, s az egyik tüntető kommentárjára, miszerint itt – ti. Bretagne-ban – csak a hülyékre esik az eső, Sarko megjegyezte, hogy akkor jó csapadékos lehet az időjárás errefelé. No, és pláne az a cirka másfél millió közalkalmazott, akiktől éppen készülnek megvonni nyugdíjkedvezményeiket, s akik közül ezért többszázezren október óta sztrájkot sztrájkra halmoznak. Pedig nekem úgy tűnik, Sarkozy rendet tud tenni, ha akar. Márpedig akar. Zavargások ide, tiltakozások oda, ő nem enged a – kedvelt szavajárását idézve – „csőcselék” szorításának, miközben a békés honpolgárok meg szépen lassan besokallnak az állandó munkabeszüntetésektől. És amúgy is, láttam én már karón varjút, két évvel ezelőtt, amikor még belügyminiszterként zord kritikák tömkelegét gyűjtötte be a bevándorlók lázadása elleni kemény fellépéséért – aztán mégis ő lett Chirac utódja. Szóval, Sarko népszerűségének elvesztésétől nem, legfeljebb szíve sebeinek lassú gyógyulásától kell tartania a francia nemzet sorsáért aggódó nagyobbik részének. |
Lőtér - Közélet rovat
