|
Ezerszínű balett gála a Művészetek Palotájában
Szerző: Pölhe Dóra | Feltöltve: 2008-02-07 | Megtekintve 1575 alkalommal. | Nyomtatás
 Igazi csemegét ígér a balettrajongók számára a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének gálaestje a budapesti Művészetek Palotájában, aki pedig eddig unalmasnak találta a klasszikus balettet, könnyen lehet, épp az itt látottak hatására nyit majd a kortárs táncművészet irányába. Tavasz óta ez már a sokadik kétrészes est A Magyar Nemzeti Balett színei – klasszikustól a modernig címen, s a különféle stílusú táncokból összeállított műsorával az együttes hagyományt szeretne teremteni. Az est Csajkovszkij Diótörőjének gyerektáncosok által előadott, klasszikus lépésekből álló, finom pas de trois-jával indul: a Magyar Táncművészeti Főiskola ifjú növendékei ugyan hibázgatnak kicsit, ám bájosak és tulajdonképpen nem rossz ez az indítás, hiszen utánuk valódi sztárparádé következik. Az újabb klasszikus A hattyúk tava első felvonásbeli pas de deux-je után a kortárs balett felé kalandozunk a Leo Delibes francia sanzonjára koreografált Elégiával. A klasszikus balettszámoknak ezúttal ugyan nélkülözniük kell a pazar díszleteket, ám a gondosan kiválasztott részleteknek köszönhetően így is élvezhetőek. A fényekkel való játék inkább a kortárs táncoknál jut szerephez, a klasszikusoknál csupán a hátteret világítják meg a kosztümök színét kiemelő árnyalatokkal. A nagy nevek mellett kevésbé ismert fiatal tehetségek is felbukkannak, az első vastapsot például Szegő András és Katona Bálint által megformált kozák ifjak vetélkedése kapta Vaszilij Szolovjev-Szedoj Tarasz Bulybájában. A szünet után a második rész ismét egy klasszikussal, Csajkovszkij Csipkerózsikájával indít, hogy aztán olyan kitérőket tegyen, mint a Jurányi Patrick által koreografált Fény és árnyék között, Keveházi Krisztina és Apáti Bence plasztikus kettősével, vagy a Kozmér Alexandra és Kerényi Miklós Dávid által klezmer zenére előadott humoros L’ heure Bleue. Lukács András a tánctörténet egyik meghatározó alakjának emléket állító stílusgyakorlata, Levél Martha Grahamnek címmel hét táncosnő lenyűgöző összjátéka: a hosszú lila ruhát viselő táncosok hullámzó mozgása, legyezőkként széttárt karmozdulataik csak a tánc nyelvén kifejezhető földöntúli harmóniát tükröznek. A repertoár összeállításakor az együttes az ifjú magyar koreográfusok kompozíciói mellett a nagyok – Pártay Lilla és Seregi László - munkássága előtt is tisztelegni kívánt. Így kapott helyet a második részben Rómeó és Júlia áradó, érzelmekkel teli kettőse, és az Anna Karenina Kitty-Levin esküvői tánca. Utóbbi a hazai balett két csillaga, a Kossuth-díjas, Érdemes Művész Volf Katalin és a Harangozó-díjas Bajári Levente előadásában. A változatos táncszámokból összeállított gálaműsor nagyszerű ötlet, a 19. és 20. századi klasszikus orosz balettek, a modern és neoklasszikus stílusú koreográfiák remekül kiegészítik egymást. További értékelendő pozitívum, hogy a repertoár a tavaszi debütálás óta folyamatosan változik, így mintegy pillanatképet mutat a nagy múltra visszatekintő magyar táncművészet jelenéről. |
Kultúra rovat
