|
Akik a köz terheit viselik
Szerző: Pölhe Dóra | Feltöltve: 2008-03-06 | Megtekintve 1355 alkalommal. | Nyomtatás
„Az állam én vagyok”, mondotta XIV. Lajos az európai abszolutizmus fénykorában. Nagyot fordult azóta a világ, immár nem a sokak vannak kevesekért, hanem a kisebbség tesz a többségért. Ez lenne az igazságos társadalom? 2008-ban, Magyarországon – immár 18 éve - demokrácia van, vagyis a hatalmat, meghatározott keretek közt, a nép gyakorolja. Ergo, tíz millió magyar állampolgár teljes joggal visszhangozhatná ma a Napkirály szavait. Ha dolgaink jól mennének, akkor mindez egyrészt büszkeséggel is eltölthetne bennünket – ahogyan valószínuleg a világért nem cserélne senkivel egy monacói vagy svájci lakos -, másrészt ez a kellemes érzés némi felelosségtudattal is vegyülhetne. (Más kérdés, hogy maradt-e még értelme az efféle moralizálgatásnak ott, ahol az olyan szavak, mint ésszeruség, jövo és felelosség, üres politikai lózungokká silányultak.) Tisztelt magyar állampolgárok, tessék gyakorolni otthon, a tükör elott, hangosan mondogatva: ”az állam én vagyok”! Majd vegyünk egy mély levegot és tudatosítsuk végre magunkban, hogy nem Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor finanszírozza nekünk a foghúzást, a Sanyika jogi diplomáját, meg a mama csípoprotézis-mutétjét, hanem hozzávetolegesen két és fél millió magyar adófizeto állampolgár. Egy olyan országban, ahol a lakosság egynegyede tartja el a fennmaradó részt, és ahol az államnak semmi egyéb bevétele nincs a tolük beszedett adókon felül, ez nem csekély terhet jelent. Ha máskor nem, március 15-én, ismét megütheti majd fülünket az idealisztikus csengésu közteherviselés szó. Széchenyiéknek ez még arról szólt, fizessen-e a nemesség adót vagy sem. Ma megint csak annyi a történet, ki fizessen és mennyit; csakhogy fizetni, jó magyar szokás szerint senki sem akar önként. Egy azonban biztos: a postások, rendorök, tanárok, tuzoltók, és mások, akik a köz alkalmazottai, 2009. január elseje után is fizetni fognak az egészségügyi ellátásért és a felsooktatásért – szavazzanak akár nemmel, akár igennel március 9-én. Hogy vizitdíj, kórházi napidíj, tandíj formájában teszik-e majd ezt, vagy más címen, és dobnak-e mások is pénzt a közös kalapba, az – ironikus módon- egy népszavazáson dol el. |
Lőtér - Közélet rovat
