|
Albán miliő
Szerző: Bognár Kriszta | Feltöltve: 2008-03-21 | Megtekintve 2315 alkalommal. | Nyomtatás
Múlt és jövő Ratkai János fotós tolmácsolásában Ratkai János összesen huszonöt országban járt, többek közt Görögországban, Máltán, Sri Lankán és Albániában. Külföldön készült fotóiból már nyolc éve rendeznek kiállításokat Makón, Kiskunfélegyházán és Kecskeméten, a legutóbbi február 12-én nyílt Kecskeméten Üdvözlet Albániából címmel. A tárlat megnyitóján beszélgettünk a makói születésű világjáró-fotóssal.  Összesen huszonöt országban járt már. Melyiket nevezné kedvencének? A szívemhez legközelebb egyértelműen Törökország áll. Viszonylag közel van Európához, mégis teljesen más életstílussal, kultúrával találkozhat ott az ember. Amikor ott jártam, sikerült azt megtapasztalni, amit a mai nyugati civilizációban sajnos már nem érhetünk tetten, ez pedig nem más, mint a naturális életfelfogás. Itt érezheti az ember, hogy egy kis pontja a természetnek. Az anyagiasság, a trendek nem számítanak, sokkal fontosabb, hogy az ember megtalálja önmagát ezen a golyóbison, és ez a lényeg. Így a dolgok mögötti jelentéseket, és a részletekben rejlő többletet és a szépséget is értékelem, nem a csillogást, a ragyogást. Albánia milyen élményeket nyújtott? Az Albániában töltött idő alatt nagyon érdekes és értékes tapasztalatokkal gazdagodtam. Feszült készülődés előzte meg ezt az utat a részemről. Elképzeltem a hegyvidékek természeti szépségeit, a folyókat, amiket legfeljebb csak képeken láttam. Olyan kíváncsi voltam, mint egy kisgyerek, vajon milyen lesz! Konkrét ismereteim az elterjedt közhelyekben merültek ki, amelyek az ország szocialista elszigeteltsége alatt terjedtek el. Többet nagyon nem is tudtunk róla, csak Enver Hoxha nevét ismertük, az imperialista veszély ellen épített bunkerek „legendáját” és hasonló frázisokat, de ezeken túl valódi információink nem voltak róla. Mikor átléptük a montenegrói albán határt, fokozatosan tárultak fel előttem azok a dolgok, amiket én csak sejteni véltem az országról. Olyan volt, mint mikor kibontunk egy ajándékot. Rádöbbentem, hogy eddig mennyire téves kép élt bennem az országról, pozitívan csalódtam.  Pontosan milyen körülményekkel találkozott? Természetesen, mint bárhol máshol a világban, végletek itt is vannak. Láttunk olyan nyomornegyedeket, ahova nappal se szívesen teszi be az ember a lábát, nemhogy éjszaka. Ugyanakkor a másik oldalon ott van az a tenni akarás, ami a közép-európai országok szintjére emelheti Albániát. Ehhez jelentősen hozzájárulhat a turizmus: munkahelyeket teremt és a fejlesztésekhez szükséges tőkét szolgáltathatja. Ez persze csak egy bizonyos pontig jó, ha átesik a túloldalra, a tömegturizmus miatt eltűnhetnek azok a dolgok, amik valóban értékesek, és sablonossá válik az országkép. Volt lehetősége a turisták által kevésbé látogatott, belső országrész felfedezésére? Igen, sikerült eljutnom ezekre a területekre is. Volt szerencsém megismerkedni egy albán orvossal, Dr. Thoma Dardeli-vel, aki Magyarországon tanult az ötvenes években, itt is diplomázott le nálunk és nagyon jól beszél magyarul. Egyik nap helyi járatokon zötykölődve, az igazi életbe belecsöppenve lebuszoztunk Beratba, ahová a turisták már nem nagyon mennek el, pedig lenne mit megnézni: a fellegvár és a jellegzetes fehér házak miatt mindenképpen megéri az út. A kiállítás egy része is az itt készült képekből állt össze. 
Mi a célja, a mondanivalója a képeknek? Amint a kiállítás alcíme is mutatja – Üdvözlet Albániából - a célom az volt, hogy egy színes, képeslapszerű miliőt adjak az országról. A legismertebb látnivalók mellett olyan kiállítási képek is megtekinthetők a tárlaton, amelyek apróbb dolgokat mutatnak be, mint például egy kapu kilincse, vagy egy helyi diszkó a hegyekben. Egyik kedvencem az a fotó, amin egy taxis ablakából látszik a modernizálódó városkép, az előtérben a kalaptartón pedig az albán zászló. Ez a kompozíció kifejezi azt a kettősséget, ami az országot jellemzi: a múlt, a nemzeti öntudat valamint a fejlődés és tenni akarás egyidejű jelenlétét. A célom tehát az volt, hogy pillanatokat mutassak be Albániából, és ezzel fölkeltsem az érdeklődését azoknak, akik még nem jutottak el ide, illetve nem sokat tudnak az országról, és ezek után esetleg tervbe veszik, hogy ellátogassanak oda. |
Kultúra rovat
