|
Badó Andrea, joghallgató: „megismerkedtem egy olasz lánnyal, aki az egyik legjobb barátnőm lett”
Szerző: Goda Katalin | Feltöltve: 2008-03-21 | Megtekintve 2119 alkalommal. | Nyomtatás
Egy csodálatos év Németországban Badó Andrea elsőéves joghallgatónak megadatott az a lehetőség, hogy egy évet töltsön Németországban. Ez idő alatt megtanult németül, új barátokat szerzett és fantasztikus élményekben volt része. Mielőtt hazautazott volna még elkísérte olasz barátnőjét Torinóba, ahol szintén felejthetetlen programokat szerveztek. - Hogy jutottál ki Németországba? Elsősorban pénzkeresés vagy inkább tanulás volt a célod? - Egy cserediák program keretében utaztam ki, amit nem iskolán keresztül szerveztünk, hanem a barátaink mutattak be a német családnak, akiknél később laktam. Egyértelműen a tanulás volt a célom. Úgy mentem ki, hogy egyáltalán nem tudtam németül, az év végére viszont szerintem elég jó szintet értem el, bár a nyelvvizsga még hátravan. - Egyedül utaztál vagy elkísért téged egy barát vagy barátnő? - Egyedül utaztam ki, de a családom kb. egy hónappal a megérkezésem után meglátogatott. Az egy év alatt sokszor jöttem haza, valamint három barátnőm is meglátogatott, közülük kettő még Eberswaldeban, a harmadik már Potsdamban. - Önállóan képezted magad vagy valamilyen képzés keretén belül? - Eleinte önállóan, sokat tanultam könyvekből, néztem tv-t, no meg persze hallgattam, ahogyan a családban beszéltek. Ők is nagyon sokat segítettek nekem. Valójában fél évet töltöttem náluk, februártól átköltöztem egy másik városba, Potsdamba, ahol kollégiumban laktam, és az egyetemen hallgattam németül jogi előadásokat. - Milyen különbségeket tapasztaltál a hazai és a német oktatási rendszer között? - Nagyon sok a különbség, leginkább abban, hogy míg itthon elsősorban az elméleti oktatásra fektetik a hangsúlyt, addig Németországban főként a gyakorlat a lényeges. Például a jogi képzésen belül is minél több esetmegoldáson keresztül igyekeznek megértetni a diákokkal a tananyagot. 
- Említetted hogy átköltöztél Potsdamba. Előtte melyik városban laktál? - Egy Eberswalde nevű városkában laktam, ami kb. negyven percre van Berlintől. Ez egy tipikus német kisváros, ahol nagyjából mindenki ismer mindenkit. A város jellegzetessége, hogy minden oldalról erdő veszi körül, így nagy a vaddisznóveszély. - A kollégiumban jó volt a kapcsolat a szobatársaiddal? - Nagyon jó szobatársakat fogtam ki, mondjuk ők nem is voltak igazán szobatársak, inkább lakótársak, ugyanis volt külön szobám. Egy négyszemélyes apartmanban laktunk, ahol csak a konyha és a fürdőszoba volt közös. Magában a kollégiumban is mindig nagyon jó volt a hangulat. Rengeteg új barátot szereztem, akikkel nagyon sok közös programot szerveztünk. Hihetetlen élményekkel gazdagodtam ezalatt a pár hónap alatt, amellett, hogy közben észrevétlenül megtanultam németül is. - Mi a legemlékezetesebb élményed? - Nehéz megmondani, mert tényleg nagyon sok minden történt velem. Talán az egyik legnagyszerűbb élményként tudnám kiemelni, hogy megismerkedtem az egyik szomszédommal, egy olasz lánnyal, aki az egyik legjobb barátnőm lett az ottaniak közül. Állandóan együtt voltunk, főztünk, bejártuk Berlint, felfedeztük a környéket, persze rengeteget buliztunk is, és megkért rá, hogy kísérjem el, amikor hazalátogat Olaszországba. Így Németországból Torinoba utaztunk pár napra, ahol szintén számos új embert ismertem meg, olasz ételeket ettünk, kirándultunk. Ez egy felejthetetlen emlék. - Azóta is tartod a kapcsolatot az ott megismert barátokkal? - Igen, sokukkal beszélek Messengeren keresztül, emellett e-mailezünk, és az említett olasz lánnyal tervezzük, hogy tavasszal visszalátogatunk Potsdamba és felkeressük azokat, akik még hosszabb időre maradtak, hogy nosztalgiázunk egy kicsit. - Mennyire volt lehetőséged, hogy meglátogasd a nevezetességeket? - Vendégdiákként diákigazolványom is volt, így ingyen utazhattam bármilyen közlekedési eszközzel, így rengeteg helyre eljutottam. Vonattal is jártam Brandenburgon belül, amelyhez egész Berlin, Potsdam és még jó néhány város hozzátartozik. Berlinben csütörtökönként a múzeumokat ingyenesen lehet látogatni, amit amennyire csak lehetett, ki is használtam. Szerencsére nagyon sok szabadidőm volt, melyet igyekeztem hasznosan eltölteni. Nem hiszem, hogy lesz még ilyenre lehetőségem az életben, hacsak nem Erasmussal eljutok még egyszer valahova, amire egyébként nagy esélyt látok. - Elutaznál egy idegen országba csak azért, hogy pénzt keress? - Igen, lehetségesnek tartom, hogy külföldön fogok később elhelyezkedni, akár Németországban is, mert nem vagyok biztos benne, hogy itthon olyan állást kaphatnék, ami a legjobb. Mostanában annyira egyszerűen, gyorsan és olcsón lehet utazni a fapados repülőkkel, hogy például Budapestről Berlinbe egy óra alatt érek oda. Szóval, ha a várakozást, bejelentkezést is beleszámítjuk körülbelül 1 és 3/4ed órát vesz igénybe az út, ami nem okozna problémát. - Ha tehetnéd hova utaznál legszívesebben a jövőben? - Írország a kedvenc országom, és úgy hallottam, hogy terveznek oda is Erasmust a jogi karról. Ha tényleg igaz a hír, akkor mindenképpen oda próbálnám meg először beadni a jelentkezésemet. Szóba jöhet még Franciaország is, a probléma csak az, hogy egyelőre nem tudok franciául. - Mit gondolsz mi az oka annak, hogy mostanában egyre több fiatal utazik külföldre hosszabb időre? - Sokan nagy lehetőséget látnak egy külföldön eltöltött tanévben, hiszen ez a legjobb módja annak, hogy az ember elsajátítsa a mindennapi élethez és kommunikációhoz szükséges szókészletet. Később az így megszerzett tudást jól lehet hasznosítani a munka során, hiszen manapság szinte minden álláshoz előfeltétel a nyelvvizsga, illetve, hogy folyékonyan beszéljen az illető egy-két nyelven. Mindemellett megismerni egy új országot, az ott élő emberek szokásait, élethez való hozzáállását egy nagyon érdekes dolognak tartom. |
Egyetem rovat
