|
Ragadós koszovói példa
Szerző: Pölhe Dóra | Feltöltve: 2008-03-29 | Megtekintve 1449 alkalommal. | Nyomtatás
Abházia és Dél-Oszétia nyilatkozatban kérte a világ országaitól önálló államalakulatként való elismerését, majd előbbi a Független Államok Közösségéhez, utóbbi pedig egyenesen Oroszországhoz – és így Oszétia északi feléhez – való csatlakozását kérvényezte. Könnyen lehet, hogy elindult a politikai közbeszédben csak Koszovó-láncreakcióként emlegetett folyamat, a kaukázusi szakadár területek ugyanis – ahogyan az várható volt - precedensértékűnek tekintették a dél-szerbiai tartomány egyoldalúan kikiáltott függetlenségének jóváhagyását. Az EU nyomban hangot is adott azon aggodalmának, hogy Abházia és Dél-Oszétia elszakadása Grúziától csak újabb feszültségforrást teremt majd. Úgy hiszem, a jövő idő alkalmazása ez esetben nem több egyszerű szónoki fogásnál, hiszen Grúzia és Oroszország párbeszédét immár évek óta nem a könnyed baráti hangnem uralja, a Kaukázus térsége pedig már a Szovjetunió 1991-es felbomlása óta különböző etnikai villongások és feszültségek forrása. Ennek legfőbb oka, hogy az egykori tagköztársaságok területeit annak idején nem etnikai alapon jelölték ki; ellenkezőleg: a cél pont a különböző nemzetek keveredése volt a népek olvasztótégelyében, amivel akkor persze a nacionalista megnyilvánulásoknak kívánták elejét venni, csakhogy a dolog évtizedek múltán, egy megváltozott politikai helyzetben épp a szakadár törekvések alapja lett. Oroszország mindeddig kivárt, és nyíltan sosem támogatta a két törpeállam Grúziától való függetlenedését, hiszen nyilván abszurd lett volna, ha az Orosz Föderáció kezd el amellett kardoskodni, hogy egy szuverén állam területi egységének rovására oldjanak meg egy etnikai konfliktust. A Koszovó ügyében hozott döntés azonban elvben megadta a szükséges legitimációt a grúz területen lévő Abházia és Dél-Oszétia, sőt talán a Moldovától gyakorlatilag már szintén elszakadt, Dnyesztermenti Köztársaság esetében is. Nem lehet véletlen egybeesés, hogy Moszkva épp most látta elérkezetnek a pillanatot az Abházia ellen másfél évtizede érvényben lévő gazdasági szankciók feloldására, és arra hogy ugyanezt kérje a tizenegy FÁK tagállamtól is. Erre már a nemzetközi sajtó is felkapta a fejét, noha az oroszok eddig sem ültek tétlenül: a két kaukázusi törpeállam mostanra gyakorlatilag integrálódott az orosz gazdaságba, fizetőeszközük a rubel, lakosságuk kilencven százaléka pedig immár orosz útlevéllel rendelkezik. Bár az Abháziát sújtó gazdasági korlátozások papíron valóban egészen a közelmúltig léteztek, attól még továbbra is az orosz turisták kedvelt üdülőhelye maradt a miniállam, s a Putyin-éra gazdasági fellendülése a térségbe hozta az elsősorban ingatlanra specializálódó befektetőket is. A mostani heves grúz és óvatosabb nyugati nyilatkozatok ellenére, a háttérben már a nagy alkura készülnek az érintett felek: Tbiliszi a strasbourgi emberi jogi bírósággal fenyegetődzik, és közben megnevez egy konkrét összeget is – húszmilliárd dollárt -, amit az orosz sajtó rögtön árajánlatként értelmez. Hiszen az adás-vétel tárgya egyfelől a két szakadár törpeállam sorsa, másfelől pedig a grúz NATO-tagság kérdése. A dolog nagyon úgy fest, hogy Moszkva inkább elnézné saját befolyási övezetében a kakukkfiókát, mintsem elszalasztaná a birodalom elvesztett területeinek visszaszerzésére kínálkozó rendkívüli alkalmat. |
Lőtér - Közélet rovat
