|
Kacagó félelem
Szerző: Jeszenszky Nóra | Feltöltve: 2008-03-29 | Megtekintve 1323 alkalommal. | Nyomtatás
Csendesebben zajlott az idei március 15-i nemzeti ünnep, mint a tavalyi, vagy akár az október 23-i – köszönhetően talán a megváltozott rendőri taktikának. A kétségkívül kevésbé felemelő események mellett röhejes epizódoknak is szemtanúi lehettünk: például több televíziós csatorna bemutatta, ahogyan egy demonstráló önmagát gyújtja meg tenyerében szorongatott Molotov- koktéljával, de akadt olyan csuklyás tüntető is, aki a rendőrsorfal mögött lelt menedékre szintén csuklyás tüntető elvtársai elől. Ráadásul a Magyar Gárda fiai is kaptak valamit a nyakukba – vizet vagy egyebet, mindenkinek ízlésére bízom, hogy eldöntse –, és Morvai Krisztina is újfent megpróbálta bebizonyítani, hogy este kizárólag törvénytisztelő állampolgárok igyekeznének haza (a körülöttük parkoló autók bizonyára egytől-egyig öngyulladó típusok voltak). Csupa balszerencse. A nevetségesség öl – állította Voltaire valaha, és első látásra úgy tűnik, igaza volt: nehezen lehet komolyan venni olyanokat, akik önmaguk paródiájaként jelennek meg. Másfél éve azonban Magyarország egy nagy része visszaszorított lélegzettel várja nemzeti ünnepeit, budapesti honpolgárok rejtik el autóikat, és önmagukat is, vidéken. Még a belváros is megszabadul a kukáitól. Mindenki tudja, hogy valami történni fog, a kérdés csak annyi, hogy egész pontosan mi: egy tüntető ruhája kap lángra a nem rendeltetésszerű Molotov- koktél-használattól vagy ugyanez a tüntető árpádsávos zászlót tűz ki a tévészékház tetejére. Éppen ez a kiszámíthatatlanság az, amely szorongást ébreszt bennünk. Azt már szemmel láthatólag megtanultuk, hogy a hivatalos ünnepségeket szerencsésebb elkerülni (szomorú bizonyítéka ennek a Múzeum kerti ünnepség, ahol gyereket mikroszkóppal sem nagyon lehetett találni, igaz, pártpolitikust sem, bár ez cseppet sem zavarta a többségben lévő demonstrálókat). Az ember ezeken a helyeken többet hallja Gyurcsány nevét, mint az előadás szövegét. Az este azonban más, még ha idén viszonylag gyorsan sikerült is megtisztítani az utcákat. Délelőtt tojások repkednek a levegőben, éjjel Molotov- koktélok, és ki tudja, legközelebb nem valami veszélyesebb indul-e röppályájára. Előbb-utóbb az esti eseményekhez is hozzászokunk, mi sem jelzi ezt jobban, minthogy a csatornák egy része már nem is közvetíti élőben az utcai harcot, mondhatni nincs igazi hírértéke. Addig is, amíg ez megtörténik, felháborodhatunk, vagy nevethetünk honfitársaink paródiáján, de csak óvatosan – otthonról, a biztonságos fotelben ücsörögve. |
Lőtér - Közélet rovat
