|
Vizsga csak számlával!
Szerző: Schwartz Noémi | Feltöltve: 2005-10-04 | Megtekintve 1386 alkalommal. | Nyomtatás
Újra fellángolt a jegyzet-fénymásolási botrány. Félreértés ne essék, én maximálisan megértem a kiadókat és a szerzőket egyaránt, de a másik féltől nem igazán hasonló a hozzáállás. Bölcsészként én még egészen jó helyzetben vagyok, mivel a kiadott irodalmak jó része elérhető a könyvtárban. Feltéve, ha valaki nem felejti el visszavinni néhány hónap késéssel, vagy nem dugja el egy másik polc könyvei mögé, hogy bármikor hozzáférjen, mert ezek egyáltalán nem kirívó esetek. De jogászként például a könyvtárazás nem igazán járható út. A számukra kötelező tankönyvek csak nagyon kis példányszámban találhatók meg a bibliotékákban, de azokból se nagyon tudnak felkészülni a vizsgákra, mert nem tudják annyi idő alatt elolvasni, amennyi időre kikölcsönözhetik. Ráadásul nem húzhatnak alá benne semmit, és valljuk be, kicsit macerás lenne kijegyzetelni 4-500 oldalas könyveket. Szóval marad a vásárlás. Egy jogi tankönyv általában négy-ötezer forint. Ebből általában több is kell. És ha azt vesszük alapul, hogy mennyi jegyzettámogatást kapnak, abból jó esetben kijön egy könyv. A fénymásolás persze nem igazán tisztességes eljárás, de az sem, ha a diáktól elvárják az összes jegyzet megvásárlását. Egy szegedi oktató például eltökélte, hogy visszaszorítja a jegyzet-fénymásolást, mert túl kevés fogyott a művéből. Kitalálta, hogy csak akkor hajlandó levizsgáztatni a hallgatóit, ha azok felmutatják neki a saját nevükre kiállított számlát a jegyzetvételről. Az már fel sem merült az oktatóban, hogy esetleg a hallgatók megbeszélik, hogy ki melyik irodalmat veszi meg, s aztán cserélgetik egymás közt a könyveket. Magyar Bálint legújabb javaslata szerint digitalizálni kéne a tankönyveket, s az interneten hozzáférhetővé tenni őket. Innen a diákok ingyen letölthetnénk, ami kell. Igen ám, csakhogy a monitor előtt nem túl kényelmes és praktikus tanulni. Kinyomtatni pedig nemcsak nem éri meg, de akkor ugyanott tartanánk jogi szempontból, mintha fénymásoltunk volna. De az legalább olcsóbb lenne. |
Lőtér - Közélet rovat
