|
Képmutató bojkott
Szerző: Jeszenszky Nóra | Feltöltve: 2008-04-11 | Megtekintve 1441 alkalommal. | Nyomtatás
A múlt havi tibeti függetlenségi tüntetéseket Kína határozott fellépéssel hamar vérbe fojtotta: az áldozatok száma nagyjából húsz és száz között mozog. A tibetiek akciója nem esetleges függetlenségük miatt jelent problémát Peking számára – minimális az esélye, hogy ebben a kérdésben eredményt érjenek el -, hanem az éppen Kínában rendezendő olimpia kapcsán vertek nagy port az események. A fél világ azon gondolkodik, hogy az ország emberjogi politikája miatt bojkottálja-e a nyitó- vagy a záróünnepséget, esetleg mindkettőt. Néhány kivételtől eltekintve mindenki kivár, és a többiek döntését lesi, attól teszi függővé a sajátját. Kissé elkésettnek és némiképp álszentnek tűnik ez a tanakodás. Az olimpiát 2001-ben ítélte oda a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Pekingnek, Toronto, Oszaka, Párizs vagy Isztambul helyett. Naivitás lenne azt gondolni, hogy a helyszín kiválasztása nem politikai döntés volt. Nem vonom kétségbe a kínai pályázat profizmusát, de minden bizonnyal sokat nyomott a latba az a gazdasági haszon, amit a hatalmas piac magával hoz majd. Ha az emberi jogok szerepet kaptak volna ebben az elhatározásban, akkor talán Isztambul kivételével az összes jelölt megelőzte volna Pekinget. Feltételezhető, hogy a döntésre jogosultak már akkor is tisztában voltak Kína módszereivel, és nem most, 2008-ban, a tibeti lázongások kapcsán szembesültek velük először. Lehet a pekingi vezetést szeretni és nem szeretni, de furcsán veszi ki magát, ha a haszonnal kecsegtető hízelgés és a jó ürügyet találó politikai támadások váltogatják egymást. Nem hiszem, hogy csak most jutott eszébe mindenkinek, hogy Kína sárba tiporja az emberi jogokat, mégis a tibeti események kapcsán merült fel először a bojkott lehetősége. Az erre jogosult nemzetközi szervezetek évről évre felhívják a figyelmet a pekingi pártvezetés által elkövetett visszaélésekre, úgyhogy ha ezek a jogok nem csak a szavak szintjén lennének fontosak, akkor az olimpia nem is került volna Kínába, következésképpen bojkottálni sem kellene. A kör bezárult. Legközelebb, amikor helyszínt választanak, elgondolkodhatnának azon, vajon milyen hozadéka lesz a döntésnek, így később majd nem kell azon elmélkedni, hogyan tiltakozzanak a rendező ország erőszakos, jogtalan fellépése ellen. Ebben az esetben természetesen ez már nem lehetséges. Viszont, ha már egyszer odaítélték az olimpiát egy olyan országnak, aki az emberi jogok éllovasának semmiképpen sem nevezhető, vállalják döntésük következményeit is. Ha komolyan akarjuk venni azt a hangzatos szlogent, miszerint az olimpia nem a politikáról, hanem a sportról szól, talán vissza kellene menni a kezdetekig, és a helyszín kiválasztása előtt gondolkodni. |
Lőtér - Közélet rovat
