|
Kelet kontra Nyugat
Szerző: Bognár Kriszta | Feltöltve: 2008-11-17 | Megtekintve 1788 alkalommal. | Nyomtatás
Ha végigsétálunk Kecskemét belvárosában, a pár évvel korábbihoz képest eltérő kép fogad minket. Nem a főtéri új szökőkútról, vagy a megújult tűzoltóságról van szó, hanem a korábban oly nagy számban burjánzó kínai üzletek csökkenéséről, és ezzel párhuzamosan az angol turkálók elszaporodásáról. Hogy a kettőnek van-e egymáshoz köze, nem tudni, mindenesetre elgondolkodtató a jelenség. Felfedező útra indulva megpróbálok utánajárni a kérdésnek. Első utam egy kínai ruházati üzletbe vezet, ahol rövid nézelődés után megszólítom az eladót, aki a két vásárló mellett nem túl elfoglalt. Daniné Takács Rózsa készségesen válaszol is kérdéseimre. - Még csak három hónapja dolgozom ebben az üzletben, de nem látom, hogy problémát jelentene az angol turkálók terjedése. Leginkább visszatérő vásárlóink vannak, főleg közép- és idősebb korúak – magyarázza Rózsa. Végignézve a bolton, egy divatra éhező tini valóban hiába keresgélne kedvére való öltözéket. - Ők már nemigen fognak „elhagyni” minket, már a személyes kapcsolatok miatt sem – folytatja az eladó. - Már ráálltunk erre a rétegre, tudjuk, mire van szükségük, és erre építjük az árukészletünket. Oh, az üzletvezető asszony intett, hogy munkaidő van… Néha kicsit morcos. Megpróbálok hát az üzletvezető asszonnyal beszélgetni, de a munkaidőre hivatkozva nem hajlandó velem szóba állni. A kérdésre pedig, hogy visszajöhetek-e zárás után, szintén nem a válasz. Elköszönök tehát Rózsától, aki még megkérdezi: - Nem válaszolt, ugye? Igen, Szán néha morcos… fél a hivatalos kérdésektől. A következő állomás a város egyik legelső angol turkálója. Egyedi darabok kilós áron. Nem egy Dior, de kellő energia ráfordításával értékes darabokra bukkanhatunk. Zárás előtt tíz perccel érkezem, de szerencsére még ott találom Kopjás Tündét, az üzlet vezetőjét. - Nyugodtan beszélgethetünk, ilyenkor már nincsenek sokan – adja jelét együttműködésének Tünde. – Ez a bolt két éve működik, és ezalatt igencsak meg kellett küzdeni a konkurenciával. Elsősorban a többi angol turkálóval, mert vannak nagyobb láncok, akik nagyobb anyagi háttérrel rendelkeznek és több boltjuk is van a városban. Ellenük a tartósan alacsony árakkal és a heti kétszeri árucserével tudjuk felvenni a versenyt. A másik kiemelt konkurenciát a kínai üzletek jelentik, mert ők is az alacsonyabb árakra mennek rá, velük szemben ugyanez a stratégiánk. - És vajon mennyire sikeres ez a stratégia? Mert most elég kevés vevőt látok. – faggatom tovább Tündét. - Ez azért van, mert mindjárt zárunk. Egy átlagos napon körülbelül 100 vásárlónk van igen széles vevőkörből. A legfiatalabb korosztálytól a legidősebbig, anyagi helyzettől szinte függetlenül fordulnak meg nálunk. Szóval elég hatásos a stratégia – nyugtázza elégedett mosollyal sikerét Tünde. Kíváncsi vagyok egy „nagyobb angol turkáló lánc” tagjára is, így elmegyek a Fazekas és Társa Kft. egyik üzletébe. A dolog pikantériája, hogy egy kínai bolt helyén nyílt ez a turi. Beszédes váltás. Mindenesetre össze se lehet hasonlítani a korábbi helyekkel. A viszonylag nagy területen lévő vállfás áruk között minimum harminc vásárló nézelődik – igaz itt tovább tartanak nyitva. Nem kilós, hanem darab áruk van a termékeknek, és nem is szerény. A minőség azonban vitathatatlan, sokkal színvonalasabb az eddig látottaknál. Fazekas Tiborné, üzletvezető helyettes elégíti ki kíváncsiságomat. - Leginkább a márkás, minőségi ruhák miatt jönnek ide vásárolni az emberek. Változatos és elit árukészlettel rendelkezünk alig használt vagy akár egyáltalán nem használt darabokból. Megállunk a magunk lábán, nem nagyon szoktunk foglalkozni a konkurenciával, így a kínai üzletekkel sem. Tény, hogy egyre kevesebb van belőlük a városban, de azt nem tudom, hogy a kft tulajdonosának tudatos stratégiája lenne-e őket kiszorítani. Hát persze. Miért is törődne egy olyan valami, hogy kereskedelmi üzlet konkurenciával. Hisz a versengés nem méltó egy elit bolthoz – piaci verseny ide vagy oda… Mindenesetre a beszélgetés után a vásárlók véleményére is kíváncsi vagyok. Hamar kiderül, hogy ők valóban a színvonalat keresik itt. Kovács Károlyné, az egyik vevő a jó minőségre hivatkozik a kínai termékekkel szemben, az árak egyezése mellett – nem is jár kínai üzletekbe. Rapcsák Adrienn, egy másik vásárló, a pesti kínai nagypiacra el szokott ugyan menni az alacsony árak miatt, de szerinte az ottani áruk meg se közelítik az angol ruhák minőségét. A tapasztalat tehát – ebben a boltban – a turi mellett szól. De nézzük meg az „ellentábort”. Utolsó állomás egy újabb kínai üzlet, ahol már – az elsőhöz képest – jóval szélesebb a választék, így inkább versenyben van a turikkal. Azonban már az elején nehézségekbe ütközök. Először is, mikor Hisako, az üzletvezető asszony meglátja a jegyzetfüzetemet, gyanús pillantásokkal fogad. Mikor megpróbálom elmagyarázni neki az „elméletemet” a kínai és az angol rivalizálásról, az egyik eladó segítségét kell kérni, hogy egyáltalán a turkáló fogalmát tisztázzuk. Mikor ez sikeresen megtörténik, értetlen tekintet a válasz. Üzletvezetőként Hisakoban fel sem merült a szomszédjában rögtön két képviselővel bíró angol turkálók jelentette fenyegetés, és ahogy elnézem a konkurencia fogalma sem – vagy remekül tud kitérni jegyzetfüzetbe írogató kérdezősködők elől. A kérdésemre, hogy csökkent-e a vásárlók száma az elmúlt időkben, igen a válasz, de Hisako gyorsan hozzáteszi: - Nem hiszem, hogy a turik miatt. Az embereknek kevesebb a pénzük, így kevesebbet vásárolnak. Ha ő mondja, biztos így van. Áttérek inkább a vevőkhöz, hátha több szerencsével járok. Egy idősebb asszony nézelődik a sorok között, megszólításomra kedves mosollyal üdvözöl. Béres Lászlóné elmondja, hogy gyakran jár kínai üzletekbe, de ugyanilyen rendszerességgel turkálóba is. - Nekünk, nyugdíjasoknak erre futja. Itt elfogadhatóak az árak, és bár lehetne jobb, a minőség sem olyan silány. Ha a kettő között választanom kéne, lehet, hogy a kínai mellett döntenék, mert ezeket a ruhákat azért mégsem hordta eddig senki. Tisztább érzést keltenek. Külső szemmel tehát megalapozottnak tűnik a rivalizálás lehetősége a két üzlettípus között, hiszen az alacsony árai miatt eddig egyeduralkodó kínai üzletek valós versenytársra tettek szert az angol turkálókban. Az alacsony ár mellett a minőséget is értéknek kezdik tekinteni a vásárlók. Miért ne tennék, ha mindkettőt megkaphatják egyszerre – igaz, csak másodkézből. |
Lőtér - Közélet rovat
