|
Szövetség Pirézia Jövőjéért
Szerző: Bus István | Feltöltve: 2008-11-22 | Megtekintve 1457 alkalommal. | Nyomtatás
Miközben százötvenezer külföldi állampolgárságú személy él ma Magyarországon, az ország lakosságának jelentős része bizalmatlan az idegenekkel szemben. Sík Endre szociológus reprezentatív vizsgálata szerint a megkérdezettek harmada kirekesztő a piréz nemzetiséggel szemben. Az eredmény azért is árulkodó, mert egy fiktív népről vélekedtek úgy, hogy semmi keresnivalójuk sincs határainkon belül. Több szempontból is problematikus a „piréz-ellenesség”: a kitalált népcsoport története egyáltalán nem újkeletű, hiszen évek óta szerepelnek az előítéletesség mértékét vizsgáló reprezentatív statisztikákon. A kutató, Sík Endre szerint azonban szó sincs arról, hogy a válaszadók harmada a trükköt felismerve voksolt az elutasításra. Így tehát marad a megdöbbentő következtetés, miszerint a lakosság számottevő része információ hiányában is ellenérzéssel gondol a bevándorlókra. Milyen okai lehetnek a hazánkban megnyilvánuló xenofóbiának? Tudatlanság? Rossz tapasztalatok? A médiának időről időre témát nyújtó belföldi és határon túli nemzetiségi kérdések? A gyökerek egészen biztosan mélyre nyúlnak. Bár az utóbbi években nőtt azok száma, akik legalább egy idegen nyelven beszélnek, ezzel az eredménnyel is csak sereghajtók vagyunk. Ez azonban csak egyetlen a számos lehetséges ok közül. Bár nyugati szomszédunk e tekintetben (is) megelőzi Magyarországot, az osztrák választások fényében világos, hogy nem kizárólag a tájékozatlanság a vétkes. Évek, vagy talán évtizedek óta nem beszélhetünk ugyanis tárgyilagosan az idegenellenesség problémájáról, mert a tolerancia és a politikai korrektség jegyében ezt a témát lényegében tabuvá minősítette a véleményalkotó elit. Erre a prüdériára rímel a holland Szabadságpárt Fitna című filmje, a Pro Köln körüli huzavona és immár a közösen harminc százalékot bezsebelő két osztrák tömörülés, a Szövetség Ausztria Jövőéjért és a Szabadságpárt. A multikulturalizmus kommunikációjával az a gond, hogy ellehetetleníti az érdemi eszmecserét. Túl sokszor került a kényes témát illetően a rasszizmus bélyege egy-egy érvre. A tekintélyes pártok, közéleti személyiségek a saját jóhírnevüket féltik, így inkább a szőnyeg alá söpörték a bevándorlókkal kapcsolatos problémákat. A politikai palettán eddig ismeretlen vagy margóra szorult szervezetek pontosan ennek a légüres térnek a betöltésére ácsingóznak. A radikális válasz pontosan olyan rossz, mint a strucc-politika. A képmutatás iskolapéldája lenne, ha az Európai Unió tagállamai és polgárai eltűrnék a xenofób megnyilvánulásokat, ugyanakkor hirdetné a mantrát a szabadságról, egyenlőségről és testvériségről. Arról nem is beszélve, hogy hosszútávú megoldással a szélsőséges platformok sohasem tudtak előállni. Mit is mondott a BBC-nek a Fitnát jegyző Geert Wilders? A Hollandiában élő muszlim közösséget bevallása szerint ekképp próbálta párbeszédre bírni, így kívánta rávenni őket, hogy vizsgálják felül „Mein Kampf-szerű szent könyvük” egyes rendelkezéseit. Agyrém. Az egyébként művelt politikus ezen erőfeszítése is tökéletesen példázza, mennyire alkalmatlan a kultúrák közötti együttműködésre. Ha a valóban mérvadó politikusok és közéleti személyiségek végre kihúzzák a fejüket a homokból, talán érdemi dialógus kezdődhet. Ez az eddiginél lényegesen „rázósabb”, ugyanakkor őszintébb korba vezethetne. A szembenálló felek megismerhetnék egymás érveit, problémáit és új értelmet nyerhetne a mára ellaposodott tolerancia szó is. Ráadásul a Pirézektől sem kellene tartanunk. |
Lőtér - Közélet rovat
