|
Világfalu
Szerző: Schwartz Noémi | Feltöltve: 2005-10-20 | Megtekintve 1454 alkalommal. | Nyomtatás
Húsz perc alatt a Föld körül Kepes Andrással Kepes András mindig kitalál valamit. Volt már Apropó, Könyvjelző, és most desszertként a Világfalu. Ráadásul kereskedelmi televízióban. Annak ellenére, hogy műsorait soha nem jellemezték az olcsó bulvársztorik. Hát most sem. A tizenkét részes sorozat olyan hétköznapi értékekre kérdez rá, melyek a világ minden kultúrájában jelen vannak, csak mindenhol más formában: milyen szerepet játszik egy társadalomban egy esküvő, vagy a család a világ eltérő pontjain. Bizonyos szempontból előnyös az általa használt tematikus csoportosítás, hogy minden epizód egy-egy témát jár - az egész Földön - körül. Ez segít az összehasonlításban. Így nem kell egy nyolc résszel ezelőtti jelenetre visszaemlékezni, hogy az akkor hogy is volt Dél-Amerikában, meg Csángóföldön. Ráadásul Kepes nem erőszakolja ránk a véleményét, mint azt néha Frei Tamás teszi például, csak kommentár nélkül megmutatja nekünk is, amit ő lát. Mi döntjük el a látottak alapján, mit gondolunk a képkockákról. Amik egyébként olyan a gyönyörűek, hogy még néhány útifilm is megirigyelhetné őket. Másrészről a témacsoportosítás hátránya, hogy nagyon pörög az adás, túl gyorsan ugrál egyik kontinensről a másikra. De ez azért még megbocsátható, mert nem megy a tartalom rovására. Meg nehéz egy huszonpárperces műsorba ennyi helyet és embert úgy belepréselni, hogy sokszínű legyen, és mégse legyen túl zsúfolt. Ugyan első hallásra ellentmondásosnak tűnik az a két fogalom a média világában, hogy valami egyszerre népszerű és intellektuális is. De úgy tűnik, ez mégis lehetséges, és létre lehet hoznia kettő ötvözetéből egy olyan műsort, mint a Világfalu. Kepes úgy teszi kedveltté a sorozatát, hogy nem csinál közben hülyét se magából, se a vendéglátóiból, mint ahogy azt néhány utazási magazinban látjuk, hogy emeljék a nézőszámot. Elég a felkészültsége, a mindenki számára érdekes kérdések, és a közvetlensége. Reménytelennek tűnik, hogy valaha olyan helyekre jussak el, mint ő. De ha mégis, akkor se tudnék olyan bensőséges légkört kialakítani a film résztvevőivel, legyen szó az Andok csúcsának, vagy a belső-ázsiai sztyeppék lakóiról. Annak mindenesetre örülök, hogy a kereskedelmi tévében is helyet kaphatott egy ilyen műsor. Kivételesen még az is nagyon tetszik, hogy ilyen hosszú a szponzorok listája a film végén. Mert ez azt jelenti, hogy igenis szükség van ilyen műsorra, s nem kell őket külön csatornákra száműzni. |
Kultúra rovat
