|
Bandi a hegyen
Szerző: Szabó Endre | Feltöltve: 2006-03-01 | Megtekintve 2203 alkalommal. | Nyomtatás
Főzőműsorokra általában akkor fanyalodik az ember, ha nincs semmi nézhető adás, gondolják a hétköznapi tévéfüggők, de ők valószínűleg még nem ismerik a TV Paprika kiváló próbálkozását, a Bandi a hegyent. Általános vélemény, hogy egy gasztronómiával foglalkozó csatornára leginkább a ráérő háziasszonyok kapcsolnak, mert itt praktikákat leshetnek el, megtanulhatnak számtalan fölösleges szakkifejezést (bleu-re sütés, a julienne-re vágás, a res ropogósra pirítás), új recepteket tanulhatnak, az általuk ismertekről pedig, önelégülten megállapíthatják – ezt én sokkal jobban is meg tudom csinálni, mint ez az okoskodó mesterszakács. Talán így van ez rendjén, hiszen elvileg nekik készülnek ezek a programok, amelyekből alapjában véve számtalan típus létezik: a külföldi konyhákat bemutató, a hazai ízeket preferáló, stúdiós, szabadtéri, és háztartást imitáló, de mindegyik egy kaptafára készül, mégpedig azért mert mindegyikben a főzésen, mint munkafolyamaton van a hangsúly. Na, ez az, amiért egy idő után azzal szembesül a közönség, hogy a szemhéját nézi belülről a lazac szakszerű filézése helyett. Ezt az eshetőséget vette figyelembe Bandi és csapata, amikor egy újszerű, megközelítésből indultak neki gasztronómiai road movie-juknak. Bandi a hegyen. Már a cím is definiálja, hol fognak készülni az ételek: mindig a szabadban. Ha esik, ha fúj, megy a csapat. Külön öröm, hogy szerencsére nem műmájer többszázezres felszereléssel abszolválják a napi feladatot, hanem mindössze egy masszív százliteres málhazsákot pakolnak tele alapanyagokkal, meg egy praktikus kempinggrillező készlettel. Felkerekednek, elmennek hazánk legszebb zöldjeibe (Bakony, Vértes, Balatonfelvidék stb.) és Bandi, a roppant humoros szakács rittyent valami kiadós kosztot egyszerű és praktikus módszerekkel. A számos újdonság közül az egyik legfontosabb tanulnivaló, hogy a faszéntüzelésű flekkensütőre nyugodtan feltehetjük a serpenyőt és a fazekat, ezáltal, már nem csak süthetünk a szabadban, hanem akár főzhetünk, párolhatunk is. A műsor pozitív jellemzője, a fiatalos, humoros, néha már-már komolytalan hangvétel, amelyet a vágásnál, effektekkel és zenével erősítenek meg az alkotók. Az egész produktum tulajdonképpen egy húszperces könnyed, kötetlen kikapcsolódássá válik, a nézők és a stáb számára egyaránt, mert a gárda kerüli az unalmat. Olyannyira, hogy láthattuk már az éppen ráérő hangmérnököt krumplit pucolni, az operatőrt pedig bort kóstolni. Bandi pedig sohasem csak az ételekkel foglalatoskodik, hanem munka közben az aktuális helyszínről is elmond némi hasznos információt. Közben persze fő az étel, amelyet miután elkészült, a stáb azon melegében el is fogyaszt. Ez sem túl szokványos egy főzőműsorban, pedig nyilvánvaló, hogy az étel azért készül, hogy megegyék. A műsor pedig, hogy megnézzék. Ez utóbbi kifejezetten ajánlott. |
Kultúra rovat
