|
Panasz a Hamaszra
Szerző: Schwartz Noémi | Feltöltve: 2006-03-08 | Megtekintve 1378 alkalommal. | Nyomtatás
Az Iszlám Ellenállási Mozgalom, vagyis ahogy mindenki ismeri, a Hamasz óriási meglepetést okozott január 25-én a világnak. Sikerült elérnie, amire igazából senki sem számított: a palesztin választásokon elsöprő többséget tudott szerezni a törvényhozásban, a 132 mandátumból 76-ot. Ez főleg annak tudatában érdekes, hogy sikerét leginkább a Bush-kurzusnak köszönheti. Vagyis inkább Bernard Lewisnak, az Egyesült Államokban tevékenykedő iszlámkutatónak. Az úgynevezett Lewis-doktrina mondja ki ugyanis, hogy szabad választások támogatásával szekularizált demokráciákat kell létrehozni az arab világ országaiban. A szabad választásokba pedig a Hamasz indulása is belefért. Így történhetett, hogy a leginkább terrorista-szervezetként számon tartott csoport hallgatólagos amerikai belegyezéssel hatalomra kerülhetett. Ahhoz képest, hogy az 1987-ben alapított Hamasz eredetileg egy békés, elsősorban szociális és kulturális tevékenységet folytató szervezetből, az Iszlamista Központból nőtte ki magát, hamar kiderült, nem ezen az úton fog tovább járni. Már alapító chartájában rögzítette, hogy nem fogadja el Izrael Állam létét, sőt, fegyveres harcot hirdetett, hogy az izraeliek által megszállt terülteket felszabadítsa, s jeruzsálemi központtal egy palesztin államot hozzon létre. Így aztán érthető, hogy az Egyesült Államok Izraellel karöltve kijelentette, nem hajlandó tárgyalni az új vezetéssel, és megvonja a Palesztin Hatóság anyagi segélyezését, amennyiben nem kíván a palesztin szervezet erőszakos elveivel felhagyni. Csak kérdés, hogy ez mennyiben jó ötlet. A segélyek ugyanis, illetve a palesztin megbízás nyomán Izrael által beszedett vámbevételek befagyasztása azzal járna, hogy Palesztinában száznegyvenezer hivatalnok és hatvanezer rendőr nem kapna a közeljövőben fizetést. Így nehéz elérni, hogy a palesztin szervezetek mérséklődésre adják fejüket, ez a lépés valószínűleg sokkal inkább a radikalizálódás irányába sodorja őket. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy Izrael, illetve amerikai szövetségese nem fog anyagi hátteret biztosítani egy olyan állam számára, melynek egy prominens képviselője a minap moszkvai tárgyalásán az orosz külügyminiszternek kifejtette: a Hamasz továbbra sem kíván lemondani elveiről. Nagyon valószínű, hogy komoly következményei lennének, amennyiben valami folytán ezt mégis megtenné. A palesztin társadalom a választásokon arról tett tanúbizonyságot, hogy a Hamasznak van a legnagyobb társadalmi támogatottsága, s ezt a szervezetet tartja a leginkább alkalmasnak, hogy érdekeit képviselje. Márpedig a palesztinok érdeke a Palesztin Hatóságban elhatalmasodott korrupcióval való leszámolás, tiszta kormányzás kialakítása, és egy önálló állam létrehozása. Amennyiben elveiről lemond, elveszti társadalmi bázisát, és elvesztheti hatalmát. Ha viszont továbbra is fenntartja azokat, az maga után vonja a jelenlegi külföldi segélyek és bevételek átutalásának befejezését. Ez pedig tovább bonyolítja a helyzetet, a kieső összeget ugyanis valahonnan pótolni kell. Márpedig Irán egyik legbefolyásosabb ayatollah-ja, Szajed Ali Hamenei máris felszólította az összes muzulmán országot, hogy támogassa a palesztinokat. Így viszont Izrael pont az ellenkezőjét érné el választásokkal, mint amiért egyáltalán engedte a Hamasznak az indulást: iráni és más radikális országok támogatása nem kifejezetten kedvezne egy békés szomszédos Palesztina kialakulásának. Se Izrael, se az USA nem gondolta, hogy demokratizálási forgatókönyvébe becsúszik az a hiba, hogy végül a Hamaszt kerül hatalomra. Ezzel viszont lényegesen bonyolódott a helyzet. Ha valaki mégis lát mindkét fél számára elfogadható kiutat, szóljon az illetékeseknek mihamarabb, mert elkélne egy kis segítség. |
Lőtér - Közélet rovat
