|
Akadályok pedig vannak
Szerző: Tóth Gábor | Feltöltve: 2006-03-23 | Megtekintve 1432 alkalommal. | Nyomtatás
Amikor megkérdeztem Szabolcstól, a mozgáskorlátozott fiatalembertől, hisz-e abban, hogy a törvénynek megfelelően év végére akadálymentesítik Szeged középületeit, nevetve így kérdezett vissza: „Melyik év végére?” Ez 2004-ben történt. Ő már tudott valamit. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak például a közelmúltban azért kellett elmarasztalnia a Budapesti Központi Kerületi Bíróságot, mert az nem akadálymentesítette egyik épületét. A bíróság 60 napot kapott a probléma megoldására, de máris jelezte: ennyi idő alatt képtelen lesz megoldani az ügyet. Kérdés, mennyire lenne szüksége, hiszen az 1998-ban megszületett esélyegyenlőségi törvény világosan kimondta az akadálymentesítés kötelezettségét. Az eredeti határidő 2004 volt, ezt többszöri nekifutásra tolták ki 2010-ig. Hiszen mint mindenhez, ehhez is rengeteg pénz kellene. Csak Szegeden másfél milliárd forint, országosan pedig akár százmilliárd is. Liftekre, rámpákra, mosdók és hivatali helyiségek átépítésére. Azonban vegyük tudomásul: ez nem kegy, hanem az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása. Így vélhette ezt Sólyom László köztársasági elnök is, amikor megfontolásra visszaküldte az országgyűlésnek az esélyegyenlőségi törvény módosítását, amely a középületek akadálymentesítésének befejezésére 2013-at jelölte volna meg. Joggal érezte, óriási csúszás lenne ez a kezdeti célkitűzéshez képest. „Egy rendelkezésnek nemcsak törvényesnek, hanem méltányosnak is kell lennie” – indokolta döntését. Valóban méltányosságot kellene mutatnunk a hazánkban élő mintegy hatszázezer fogyatékos honfitársunkkal szemben. Nem más hátrányos helyzetű csoportok kárára kell őket „előre” venni, nem máshonnan kell elvennünk a szükséges pénzt, hanem megtenni azt, ami emberi kötelességünk. Egyenlőséget nem, de egyenlő feltételeket tudunk teremteni. Minél előbb, kampánytól függetlenül. Megszokhattuk ugyanis, hogy hazánkban szinte minden a választási kampányok idején történik. Új utakat, épületeket avatnak fel, alapkövek százai kerülnek a földbe. A miniszterelnök-jelölti viták, számháborúk, ígéret-lufik idején azonban ingerküszöbünket gyakran nem érik el az igazán mélyreható és jelentős – a fentiekhez hasonló – kérdések. Pedig jó lenne, ha mindannyian tudatosítanánk magunkban: fontos a napi politika is, de a társadalmi problémákat attól függetlenül is meg kell oldanunk, hogy ki kerül kormányra vagy éppen ellenzékbe. Ezekben az ügyekben legalább akkora szerepe van a civil szférának, mint a politikusoknak. Ne mindent a pártoktól várjunk. Mintha már láthatóak lennének a civilek megerősödésének jelei: gondoljunk csak a Zengő védelmére indult polgári akcióra, Sólyom László köztársasági elnökké jelölésére, amely a Védegylet nevéhez fűződik. A Magyar Hírlap szavazásán pedig Illésné Áncsán Aranka, a tiszadobi gyermekotthon vezetője lett az Év Embere. Nem Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor. |
Lőtér - Közélet rovat
